Könyvesbolti sétáim során futottam bele először a könyvbe: sci-fi-k között Vének háborúja címmel könyv, na nézzük csak mit írnak a hátuljára:

"John Perry két dolgot tett a hetvenötödik születésnapján. Meglátogatta a felesége sírját, majd belépett a hadseregbe."

Hmm... mi lehet ez? Valami Demolition man féle szuperbékés jövő, ahol már csak a nyugdíjasok emlékeznek a harcos időkre?! Nem valószínű! Lapozzunk bele:

"Russell doktor a túlsó ajtóhoz ment, ahol a gyarmatiak kimentek, és kopogott. Aztán visszafordult hozzám.

– Nézze meg alaposan a testét, Mr. Perry, mert búcsút fog tőle venni. Ön máshová megy.

– Hová megyek, dr. Russell? – kérdeztem. Alig maradt elég nyálam, hogy ki tudjam mondani.

– Ide megy – nyitotta ki az ajtót. A gyarmatiak visszajöttek. Az egyikük tolószéket tolt, amiben ült valaki. A nyakam tekergetve odanéztem. És remegni kezdtem. Én voltam az. Ötven évvel azelőtt."

Klónozás. Nem nagy kunszt, lapozzunk:

"– Ebben a teremben 1022 újonc van – közölte Higgee alezredes. – Mától két évre önök közül 400-an már nem élnek."

 Ezek tényleg harcolni fognak! :-) Keressünk egy csatajelenetet:

"Ez a harmadik konszu a legmagasabb kaszthoz tartozott, és a szerepe csak abból állt, hogy elmondja nekünk a halálunk okát és módját. Hiába siettettük volna a dolgot azzal, hogy a pajzsra lövünk; a konszu pajzson igen kevés dolog hagy nyomot, maximum ha beleejtik egy csillagba. A küldönc megölésével mást nem érnénk el, mint hogy az egész rituálé kezdődne elölről, még tovább halasztva a harcot és az öldöklést. Amúgy meg a konszuk nem megbújtak a pajzs mögött. Egyszerűen csak egy rakás csata előtti szertartást kellett elvégezniük, és jobb szerették, ha közben nem zavarja őket kellemetlen lövedék, részecskesugár vagy robbanás. Ugyanis a konszuk igazság szerint mit sem imádtak jobban a harcnál. Általában kiszemeltek egy bolygót, letelepedtek, és addig cukkolták a bennszülötteket, amíg harcra nem keltek ellenük."

Érdekes. Ennél rosszabb részek miatt is belekezdtem már könyvbe. Gyorsabban végeztem vele, mint gondoltam volna! Egyszerűen magával ragadott a történet, a világ. Jöhet a második kötet:

Szellemhadtest ez kicsit lassabb volt, inkább kiegészítette a világot, de nem vette el a kedvem a harmadik kötettől:

Az utolsó gyarmat, amiben visszatér az első kötetben megismert John Perry és megint összerúgja a(z űr)port a renitens idegen fajokkal. Ennek is végére értem... van még??? Naná! Íme a negyedik:

Zoé története érdekessége abban rejlik, hogy ez a harmadik könyv eseményeit írja le egy egészen más szemszögből, valamint kiegészíti a történetben tátongó réseket. 

A lázadás hangjai nem kifejezetten ötödik kötet, inkább egy novellagyűjtemény a már megismert a világból. 

Moly

GoodReads

Olvassatok, mert jön a TV sorozat belőle!